Csontváry
Kosztka Tivadar (1853-1919) a Magányos cédrus, A szerelmesek
találkozása, a Baalbek című festmények alkotója a múlt század eleji
magyar festészet „profetikus alakja” – mondja a róla írt színmű szerzője,
Kovásznai György.
Szó szerint is érthetjük, hiszen – visszaemlékezései tanúsága
szerint – gyógyszerészből égi hang hatására lett autodidakta festő.
Életformáját az Európától Afrikán keresztül Távol-Keletig terjedő utazásai
határozták meg és ihlették: alkotásai szinte kizárólag tájképek. Művészetét nem
lehet egy meghatározott stílus keretei közé szorítani, nem vallotta magát
semmilyen irányzat követőjének: önéletírásában a „napút festőjének” nevezi
önmagát.
Csontváry titokzatos alakját a
festő-animációs rendező Kovásznai György nem kifejezetten életrajzi jellegű
darabja négy képében négy különböző dimenzióban ragadja meg. A távol-keleti
kávéházban, festőtársai társaságában, majd a képtár előtt, amint sikertelenül
igyekszik látogatókat verbuválni a saját kiállítására, továbbá a kommunista
rendszer nagyfeje előtt, ahol hangját se hallani, és végül halálának
pillanatában, alkotásainak, motívumainak, eszméinek lázálomszerű cirkuszi
felvonulásában.
Kövesdy István rendező az előadásról:
Érdekes –bár
távoli – összecsengés van Kovásznai György és művének központi alakja,
Csontvári Kosztka Tivadar sorsának megítélése között is. Teljes életművük, a
benne rejlő életfilozófia, világról való gondolkozás érdemi feltárása, megértése,
értékelése mindkettőjük esetében csak késedelemmel, az utókor által
bontakozhatott ki. És máig nem zárult le teljesen.
Élet és művészet, emberi – gyarló és egyszerű – sors és elhivatottság ellentmondásos egymásnak feszülése, az áhított harmónia elkeseredett keresése, és megvalósításának lehetetlensége, illetve csak „egyénileg”, belül, és mint ilyen, virtuális beteljesedése a művészi alkotásban.
Ezek a gondolatok foglalkoztatnak.
Élet és művészet, emberi – gyarló és egyszerű – sors és elhivatottság ellentmondásos egymásnak feszülése, az áhított harmónia elkeseredett keresése, és megvalósításának lehetetlensége, illetve csak „egyénileg”, belül, és mint ilyen, virtuális beteljesedése a művészi alkotásban.
Ezek a gondolatok foglalkoztatnak.
Az első felvonás nem nyújtott annyira sok élményt, kissé vontatottnak tűnt nekem, szinte untam. Egyedül a színészi alakításra tudtam figyelni, ami zseniális volt!
A második felvonásra viszont érdemes volt várni, jött a katarzis! A vizualitás hihetetlen volt, ahogy a festmények életre keltek, a színek, hangok, az alakítás tökéletes volt!
Nagyon tetszett!
Csontváry
Kosztka Tivadar (1853-1919) a Magányos cédrus, A szerelmesek
találkozása, a Baalbek című festmények alkotója a múlt század eleji
magyar festészet „profetikus alakja” – mondja a róla írt színmű szerzője,
Kovásznai György. Szó szerint is érthetjük, hiszen – visszaemlékezései tanúsága
szerint – gyógyszerészből égi hang hatására lett autodidakta festő.
Életformáját az Európától Afrikán keresztül Távol-Keletig terjedő utazásai
határozták meg és ihlették: alkotásai szinte kizárólag tájképek. Művészetét nem
lehet egy meghatározott stílus keretei közé szorítani, nem vallotta magát
semmilyen irányzat követőjének: önéletírásában a „napút festőjének” nevezi
önmagát.
Csontváry titokzatos alakját a
festő-animációs rendező Kovásznai György nem kifejezetten életrajzi jellegű
darabja négy képében négy különböző dimenzióban ragadja meg. A távol-keleti
kávéházban, festőtársai társaságában, majd a képtár előtt, amint sikertelenül
igyekszik látogatókat verbuválni a saját kiállítására, továbbá a kommunista
rendszer nagyfeje előtt, ahol hangját se hallani, és végül halálának
pillanatában, alkotásainak, motívumainak, eszméinek lázálomszerű cirkuszi
felvonulásában.
Kövesdy István rendező az előadásról:
Érdekes –bár
távoli – összecsengés van Kovásznai György és művének központi alakja,
Csontvári Kosztka Tivadar sorsának megítélése között is. Teljes életművük, a
benne rejlő életfilozófia, világról való gondolkozás érdemi feltárása, megértése,
értékelése mindkettőjük esetében csak késedelemmel, az utókor által
bontakozhatott ki. És máig nem zárult le teljesen.
Élet és művészet, emberi – gyarló és egyszerű – sors és elhivatottság ellentmondásos egymásnak feszülése, az áhított harmónia elkeseredett keresése, és megvalósításának lehetetlensége, illetve csak „egyénileg”, belül, és mint ilyen, virtuális beteljesedése a művészi alkotásban.
Ezek a gondolatok foglalkoztatnak.
Élet és művészet, emberi – gyarló és egyszerű – sors és elhivatottság ellentmondásos egymásnak feszülése, az áhított harmónia elkeseredett keresése, és megvalósításának lehetetlensége, illetve csak „egyénileg”, belül, és mint ilyen, virtuális beteljesedése a művészi alkotásban.
Ezek a gondolatok foglalkoztatnak.
- See more at:
http://www.nemzetiszinhaz.ro/eloadasok/uj-bemutatok/spect/csontvary.html#&panel1-3
Csontváry titokzatos alakját a festő-animációs rendező Kovásznai György nem kifejezetten életrajzi jellegű darabja négy képében négy különböző dimenzióban ragadja meg. A távol-keleti kávéházban, festőtársai társaságában, majd a képtár előtt, amint sikertelenül igyekszik látogatókat verbuválni a saját kiállítására, továbbá a kommunista rendszer nagyfeje előtt, ahol hangját se hallani, és végül halálának pillanatában, alkotásainak, motívumainak, eszméinek lázálomszerű cirkuszi felvonulásában.
Kövesdy István rendező az előadásról:
Érdekes –bár távoli – összecsengés van Kovásznai György és művének központi alakja, Csontvári Kosztka Tivadar sorsának megítélése között is. Teljes életművük, a benne rejlő életfilozófia, világról való gondolkozás érdemi feltárása, megértése, értékelése mindkettőjük esetében csak késedelemmel, az utókor által bontakozhatott ki. És máig nem zárult le teljesen.Élet és művészet, emberi – gyarló és egyszerű – sors és elhivatottság ellentmondásos egymásnak feszülése, az áhított harmónia elkeseredett keresése, és megvalósításának lehetetlensége, illetve csak „egyénileg”, belül, és mint ilyen, virtuális beteljesedése a művészi alkotásban.Ezek a gondolatok foglalkoztatnak.- See more at: http://www.nemzetiszinhaz.ro/eloadasok/uj-bemutatok/spect/csontvary.html#&panel1-1
Csontváry titokzatos alakját a festő-animációs rendező Kovásznai György nem kifejezetten életrajzi jellegű darabja négy képében négy különböző dimenzióban ragadja meg. A távol-keleti kávéházban, festőtársai társaságában, majd a képtár előtt, amint sikertelenül igyekszik látogatókat verbuválni a saját kiállítására, továbbá a kommunista rendszer nagyfeje előtt, ahol hangját se hallani, és végül halálának pillanatában, alkotásainak, motívumainak, eszméinek lázálomszerű cirkuszi felvonulásában.
Kövesdy István rendező az előadásról:
Érdekes –bár távoli – összecsengés van Kovásznai György és művének központi alakja, Csontvári Kosztka Tivadar sorsának megítélése között is. Teljes életművük, a benne rejlő életfilozófia, világról való gondolkozás érdemi feltárása, megértése, értékelése mindkettőjük esetében csak késedelemmel, az utókor által bontakozhatott ki. És máig nem zárult le teljesen.Élet és művészet, emberi – gyarló és egyszerű – sors és elhivatottság ellentmondásos egymásnak feszülése, az áhított harmónia elkeseredett keresése, és megvalósításának lehetetlensége, illetve csak „egyénileg”, belül, és mint ilyen, virtuális beteljesedése a művészi alkotásban.Ezek a gondolatok foglalkoztatnak.
Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) a Magányos cédrus, A szerelmesek találkozása, a Baalbek
című festmények alkotója a múlt század eleji magyar festészet
„profetikus alakja” – mondja a róla írt színmű szerzője, Kovásznai
György. Szó szerint is érthetjük, hiszen – visszaemlékezései tanúsága
szerint – gyógyszerészből égi hang hatására lett autodidakta festő.
Életformáját az Európától Afrikán keresztül Távol-Keletig terjedő
utazásai határozták meg és ihlették: alkotásai szinte kizárólag
tájképek. Művészetét nem lehet egy meghatározott stílus keretei közé
szorítani, nem vallotta magát semmilyen irányzat követőjének:
önéletírásában a „napút festőjének” nevezi önmagát.
Csontváry titokzatos alakját a festő-animációs rendező Kovásznai György nem kifejezetten életrajzi jellegű darabja négy képében négy különböző dimenzióban ragadja meg. A távol-keleti kávéházban, festőtársai társaságában, majd a képtár előtt, amint sikertelenül igyekszik látogatókat verbuválni a saját kiállítására, továbbá a kommunista rendszer nagyfeje előtt, ahol hangját se hallani, és végül halálának pillanatában, alkotásainak, motívumainak, eszméinek lázálomszerű cirkuszi felvonulásában.
Csontváry titokzatos alakját a festő-animációs rendező Kovásznai György nem kifejezetten életrajzi jellegű darabja négy képében négy különböző dimenzióban ragadja meg. A távol-keleti kávéházban, festőtársai társaságában, majd a képtár előtt, amint sikertelenül igyekszik látogatókat verbuválni a saját kiállítására, továbbá a kommunista rendszer nagyfeje előtt, ahol hangját se hallani, és végül halálának pillanatában, alkotásainak, motívumainak, eszméinek lázálomszerű cirkuszi felvonulásában.
Kövesdy István rendező az előadásról:
Érdekes –bár távoli – összecsengés van Kovásznai György és művének központi alakja, Csontvári Kosztka Tivadar sorsának megítélése között is. Teljes életművük, a benne rejlő életfilozófia, világról való gondolkozás érdemi feltárása, megértése, értékelése mindkettőjük esetében csak késedelemmel, az utókor által bontakozhatott ki. És máig nem zárult le teljesen.Élet és művészet, emberi – gyarló és egyszerű – sors és elhivatottság ellentmondásos egymásnak feszülése, az áhított harmónia elkeseredett keresése, és megvalósításának lehetetlensége, illetve csak „egyénileg”, belül, és mint ilyen, virtuális beteljesedése a művészi alkotásban.Ezek a gondolatok foglalkoztatnak.
Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) a Magányos cédrus, A szerelmesek találkozása, a Baalbek
című festmények alkotója a múlt század eleji magyar festészet
„profetikus alakja” – mondja a róla írt színmű szerzője, Kovásznai
György. Szó szerint is érthetjük, hiszen – visszaemlékezései tanúsága
szerint – gyógyszerészből égi hang hatására lett autodidakta festő.
Életformáját az Európától Afrikán keresztül Távol-Keletig terjedő
utazásai határozták meg és ihlették: alkotásai szinte kizárólag
tájképek. Művészetét nem lehet egy meghatározott stílus keretei közé
szorítani, nem vallotta magát semmilyen irányzat követőjének:
önéletírásában a „napút festőjének” nevezi önmagát.
Csontváry titokzatos alakját a festő-animációs rendező Kovásznai György nem kifejezetten életrajzi jellegű darabja négy képében négy különböző dimenzióban ragadja meg. A távol-keleti kávéházban, festőtársai társaságában, majd a képtár előtt, amint sikertelenül igyekszik látogatókat verbuválni a saját kiállítására, továbbá a kommunista rendszer nagyfeje előtt, ahol hangját se hallani, és végül halálának pillanatában, alkotásainak, motívumainak, eszméinek lázálomszerű cirkuszi felvonulásában.
Csontváry titokzatos alakját a festő-animációs rendező Kovásznai György nem kifejezetten életrajzi jellegű darabja négy képében négy különböző dimenzióban ragadja meg. A távol-keleti kávéházban, festőtársai társaságában, majd a képtár előtt, amint sikertelenül igyekszik látogatókat verbuválni a saját kiállítására, továbbá a kommunista rendszer nagyfeje előtt, ahol hangját se hallani, és végül halálának pillanatában, alkotásainak, motívumainak, eszméinek lázálomszerű cirkuszi felvonulásában.
